– Azt nem tudom, mi lett Bálinttal – folytatja. – Néhány hónapra rá ő is elköltözött ide, Budapestre. Egy darabig még kapcsolatban maradt a fiúkkal, néha, ha megjelent, betért Dagiékhoz az étterembe kajálni. Így tudtuk meg, hogy téged keresett, abban reménykedett, hogy hall rólad valamit. Persze semmi. Annyit tudott, mint bárki más, hogy itt élsz, kollégista vagy, nem jársz haza. De nem akarta magát rád erőltetni. Egyszer találkoztam vele, kérdezett felőled, de azt mondta, nem akar látni. Talán próbált szabadulni ettől az egésztől, ami történt. Mint mindannyian. Valami, azt hiszem, meghalt benne. Ugyanúgy, mint mindenkiben. Talán soha nem találta meg a helyét, fogalmam sincs, hogy végül mi lett. Amikor az édesanyja meghalt néhány évvel később, az öccsét is magával hozta, beíratta egy itten
