– Nem mondod…
– De. És most hallotta először a dalt, amit írtam. Neki.
Nem tudom eldönteni, hogy ez most giccs vagy romantika. Bár, amilyen hangulatban vagyok napok óta, inkább az utóbbira szavazok. Imígyen.
– Ez szerintem klassz.
– Aha. Hát, most nem tudom, mit csináljak.
– Hol van?
– Bent alszik – kacsint rám. – Nálad ki van?
– A húgom, baszki!
Alulról felfelé néz rám, kérdőn, gondolkodón, tétován.
– Nyugi, minden oké! Beszélgettünk. Szombat reggel óta együtt vagyunk.
– Ja, hát, gondolom, van miről dumálnotok.
Igazából vicces a kép, mindketten lestrapálva (ki-ki mitől, ugye): Dávó alsógatyában félmeztelenül, én meg a kétnapos farmer-póló szettemben ácsorgunk a lépcsőházban. Tanakodunk.
– Elmeséltem neki Bálintot. Hogy találkoztunk. Mert odamentem péntek éjjel.
– És mi történ
