– Jaj, ne haragudj! – esik le, hogy ő ezért jött be.
– Nem baj. A szerelem fontos! – mondja párás szemmel.
Na, ezt meg honnan tudja?
– Jaja! – száll be Gizi is. – Pattanj a robidra, és fektesd ki a pasit, anyukám!
Ezen a ponton elakadok. Nincs itt a gépem. Most mi lesz?
– Baszki! – mondom. – Gyalog vagyok.
– Hát, akkor elviszlek – dörmögi a Kapitány, és egyben lenyeli a pohár Becherovkát. Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e, nem is érdekel, csak egy: megyek Bálinthoz.
– Siessünk! – kérlelem, mire bólint, és rángat maga után.
A Kapitány pont úgy vezet, mint egy delíriumos őrült.
Nemcsak ha ideges, hanem mindig. Mikor reggelente megérkezett, pontosan tudtuk, hogy ő az: bolgár népzenével keveredő fékcsikorgás és kurjongatás. Így vágódik be a parkolóba.
Az étteremben az a hír járja róla, h
