TÁRSSZERZŐK
Nöller teát forralt. Kezét a kis lábas fölé tartotta. Kifeszített tenyere lassan átmelegedett. Vékony ujjai – úgy érezte – szétfoszlanak a gőzben. Kissé följebb emelte tenyerét. A gőz utána szállt, arcába csapott. Még mindig az ujjait nézte. Zongorázni kéne ezzel a kézzel. Ezt Sári mondta, amikor lent ültek a téren. Sári Nöller kezét fogta. Az arcához húzta, és megkérdezte: – Miért nem zongorázik vagy hegedül?
– Nöller hallgatott.
Sári később azt mondta: – Fantasztikus, olyan csodálatos ez az egész. – Hirtelen fölállt. Nöller csak a kapuban érte utol.
– Megbántottam? – Meg akarta fogni a lány karját, de Sári fölrohant a lépcsőn. – Mi történhetett? Mi volt olyan fantasztikus, olyan csodálatos?
Nöller roppant gondosan kitöltötte a teát. – Úgy, és most hagyom hűlni.
Bement a
