TIZENÖTTim hosszú percekig tanulmányozta az AHOGY TETSZIK (SZABAD FOGÁS!)-t, amelyet körüljárt, hogy minden szögből megtekinthesse. Mindig is nehéz volt olvasni benne, az ember sosem tudhatta, mi jár a fejében, amíg a gondolatai ki nem robbantak belőle a szitkok, vagy ennél ritkább esetben a dicséretek áradatában.
– Hát ez kurvára zseniális – mondta végül.
Bólogattunk. Mi is így gondoltuk.
– Eddig a legjobb műve – tette hozzá Tim. – Abszolút félelmetes!
– Tényleg tetszik, ahogy áll – mondta valaki. – Olyan feltűnési vágy van benne.
Nem vettünk tudomást róla. A szobor feltűnési vágyának semmi köze sem volt a dologhoz.
– Hol van? – kérdezte Tim, és mohón körülnézett. – Hol van Abbie?
A vállunkat vonogattuk. Nem tudtuk.
Tim előhúzta a mobilját, tárcsázott.
– Szia! – mondta, és megdöb
