– Ez igazán nagy kihívás orvosként és emberként is – dr. Kress megszorítja a vállamat. – Meddig maradsz, Weston?
– Nem tudom. Egy hónapot jelentettem le, addig biztosan távol leszek. Lemondtam az előre bejegyzett műtéteket.
– Azokat én vettem át – vág közbe Austin.
– Nagyon helyes. Jó utat kívánok, Weston. Várunk vissza egy hónap múlva – még egyszer megszorítja a vállamat, majd kedélyesen távozik. A legelső perctől támogatott, azt mondta, óriási előrelépést jelent a karrierem szempontjából ez az út. Ő így gondolkodik. Bennem az ösztönök dolgoznak. Apám szerint orvosnak születni kell. Ez egy hivatás, életünk végéig elkísér minket. Az csak egy dolog, hogy megtanulsz gyógyítani. De amit a szívedben érzel, az fog előrevinni.
– Én megyek – Austin vigyorogva elfordul. – Szia, Tara!
– Szia,
