– Gamila! – nagyapa előrelép, mire a nagyi megfogja a kezét.
– Hagyd! El tudja dönteni, mit szeretne. Ha maradni akar, maradjon. Mi annyit tehetünk, hogy mindennap imádkozunk értük, azért, hogy az istenünk vigyázzon rájuk.
Nagyapa arca elkomorul. Tudom, hogy biztonságban szeretne tudni mindannyiunkat. De nem létezik biztonság ott, ahol félelem uralkodik.
– Megígérem, hogy telefonon tartjuk a kapcsolatot.
– Gyertek ide!
A nagyszüleim összeterelnek minket, és fölöttem állva összeölelkezünk. Ők, én, a testvéreim, és persze Amir. Forró könnycseppek folynak végig az arcomon, de nem mindegyik szomorú. Néhány még felidézi a boldog napokat, néhány reméli a boldog eljövendőt, és csak néhányuk telik meg félelemmel.
– Mennünk kell – nagyapa elhúzódik. Ő nem érzelgősködik. – Oda kell érnünk söté
