WestKilépek az ajtón, és elindulok a lépcsők felé, de azonnal megállok, ahogy meglátom Amirt a falnak támaszkodni.
– Mégis mi a célod ezzel az egésszel? – kérdezi számonkérő hangon, közben teljesen felém fordul. Valamiért úgy érzem, rám akar ijeszteni. A tekintete alapján, ami valósággal ölni tudna, talán be is csinálnék. Az igazság azonban az, hogy az előttem álló fiú a legkevésbé sem ijesztő.
– Nem tudom, mire célzol, de én most megyek, és hozok vacsorát Najának.
Próbálom kikerülni, de az utamat állja.
– Szállj le róla! – megböki a mellkasomat. – Ő nem hozzád való. A másik… hamarosan úgyis hazamész. Igaz?
– Igaz. De ez a tény nem zárja ki azt, hogy gondoskodjak róla.
– Róla nem kell gondoskodni! Itt van neki a családja.
– És gondolom, itt vagy neki te – teszem hozzá ingerülten. Se
