A zsebembe nyúlok, és előveszem a telefonomat. Kilenc óra van. És sötét. A szobában csak egy poros petróleumlámpa lángja ad némi fényt. Üzenetek sora várja, hogy válaszoljak rájuk. Először a zuhany, utána az üzenetek. Ledobálom magamról a maradék ruhát, majd a derekam köré tekerek egy törülközőt, magamhoz veszem a tusfürdőt, a fogkrémet és a fogkefét, és elindulok a zuhanyzó felé. Ilyenkor már nem sok ember lézeng a folyosón. Leginkább csak azok, akik még egyszer vetnek egy utolsó pillantást a szobában fekvő betegekre. A zuhanyzó helyiségbe lépve sötétség fogad. Itt egyáltalán nincs semmi fényforrás, ezért bekapcsolom a telefonon a zseblámpafunkciót, hogy lássak valamit.
De talán jobb lenne, ha nem látnék…
A falakról sok helyen lehullott a csempe, a zuhanyfülkék előtt elsárgult függönyök
