Csak várakozunk, mondta Evelyn.
Miss Everly elmosolyodott. Kezére támasztotta az állát. Merően nézett Evelyn arcába. Szóval várakozunk, ismételte. Maga még várakozik, kedvesem?
Nem, így Evelyn. Már nem.
Miss Everly azt javasolta, induljanak kelet felé, fel a San Miniato al Montéhoz, onnan nyílik az egyik legszebb kilátás a városra. A szemszögváltás – fizikálisan értve, persze – kedvez az arányérzéknek a benyomások és a szenvedélyes megvilágosodás mindkettejüket elsodró rohama közepette. És betérhetnek egy csodás fornóhoz is cukrászsüteményekért.
Ciprusok szegélyezték kétfelől a keskeny ösvényt, a hűvös, párás levegő jólesett a szívdobogtató emelkedőn. Miss Everly arca kipirult, verejtékezett, megállt, a mohos falnak dőlt, és mélyeket lélegzett a mandulafenyők árnyékában.
Tudok valakit
