Evelyn fölpillantott, tenyerével árnyékolta a szemét a naptól. Dotty jött felé integetve. Picit lehangoltnak látszott. Napbúcsúztató pohár, drágám?
Már ideje?, nyúlt az órájáért Evelyn.
Kicsit szaladós a mutató.
Jó, megyek öltözni.
Az istenek szekeret küldtek Highgate West Hillre egy fekete Austin FX3 képében, száguldott velük délnek, a zöldből Bloomsbury fehér peremére, majd Fitzrovia vörös téglás telepeihez.
Evelyn egész délután érezte, hogy Dottyt bántja valami. Megfogta a kezét, megcsókolta. Min jár az eszed, édesem?
Dotty felsóhajtott. A festékem megint ellenem fordult. Allergiás vagyok.
Most melyik?
A titánfehér. Mindig az csinál bajt. Eléggé kikészített, Lynny.
Jaj, Dotty.
Keresztezték az Oxford Streetet, a Soho Square-re értek. A téren színészek tartottak a Shaftesbury Av
