A hegyek, völgyek, mezők váltakozása elkápráztatta őket, befelé fordultak, ahogyan később majd Firenzében, netán Rómában. A fenséges Alpoktól, a Gotthárd-hágót átszelő mérnöki remekléstől lenyűgözött Dotty a vagon sarkába húzódott a vázlatkönyvével, rajzszenével, és az órák szálltak, a finoman formált vonalak, árnyékolások sokasodtak, a sziklaalakzatok, meredélyek mikroszkopikus részleteiből gyakran emberarcot vagy kagylót formázott a mesteri tudás.
Evelyn hagyta kalandozni az elméjét, összehabzott benne tény és képzelet, mert annyira ismerős volt már neki ez az utazás. Előre tudta, mikor következik lejtő, sebességváltás. A szerelvény bezakatolt a Gotthárd-alagútba. Evelyn lehunyta a szemét: homályra homály. Mikor úgy taksálta, félúton járnak, eszébe ötlött Louis Favre, akinek a vállalata
