Másnap este a mentő Eppingbe, az erdőhöz vette az irányt Col arcszeszének illatpászmáját húzva. Megágyazott hátul, betett egy kis gázégőt, két leveskonzervet – paradicsomosat – meg teát, tejet a reggelihez. A reggeli a célvonal, a töke olyan nehéz már, mint a szeneszsák. De rég volt utoljára igazi nője, olyan, aki nem sajnálja.
A mentő alig ért Cressy fájához, már bőgött a szirénája. Cressy kinézett a virágok alól, és látta, hogy Col arca szederjes. Fionnula merev arccal bámult ki az ablakon, akár egy túsz.
Az esti fény megcsillant egy csatornai hajó farvizén, sirályok tollászkodtak a gáztartályok tetejében. Peg és Ginny kézen fogva mentek a vontatóösvényen, a kívülállók, az avatatlanok munkahelyi barátnőknek nézhették őket, nem kételkedve abban, hogy egyenlők. Egy kacsa azonban szertefo
