Harmincadik fejezetCassie kinyitotta az ajtót, az egész arca ragyogott. Claude tetőtől talpig végigmérte, döbbenet és meglepetés terült szét a vonásain a látványtól. Ahhoz szokott, hogy a lány arca lisztes, fehér ruháján ételfoltok éktelenkednek, és a haját háló borítja.
– Mi a véleménye? – kérdezte Cassie, és az egyik kezét csípőre téve pózba vágta magát. A testszínű platform cipőben majdnem olyan magas volt, mint Claude – száznyolcvanhárom centi –, és a pezsgőszínű gyapjúruha nyakkivágása mély V betűt alkotott a hátán. A haját elöl laza gyűrűkbe csatolta, telt ajkát rubinvörös rúzs emelte ki.
– Mon Dieu! – motyogta Claude.
– Akkor tehát tetszik? – kellette magát Cassie.
– Le fognak fagyni. – A homlokát ráncolta. – És hogy fog ebben járni?
– Ó! – sóhajtott Cassie. Tudhatta volna, hog
