II. FEJEZET
Már jóval nyolc óra előtt a pályaudvaron voltam. A lord Hughes és Hamilton doktor kíséretében jelent meg az állomáson. Az első pillanatban furcsának találtam, hogy a doktor vastag takarókkal fegyverkezett fel, de mint később kiderült, ez egyszer neki volt igaza; a takarók nagyon jó szolgálatot tettek Hersworthban. Colt csaknem elkésett. A vonat éppen indult, mikor a kis detektív megjelent a pályaudvaron. Ugyancsak megerőltette kurta lábait, de legalább sikerült elkapnia az utolsó kocsit… Szuszogva roskadt az ülésre.
– Elnéztem az időt – mentegetődzött elfulladt hangon.
Közvetlen az ablaknál ültem… Az egyre növekvő szél vadul csapkodta a hópelyheket az ablaküveghez. Időnként megpillantottam a kanyargó síneket és a távoli falvak pislogó lámpáit… Kábultan hallgattam a kerekek e
