A legenda szerelme

Chapter 3

Scarlett

Napjainkban

A szívem megáll, ahogy meglátom az idegen férfit, aki Gabriel íróasztalánál ül, és egy pisztolyt tart Lökött fejéhez.

Gabriel úgy szorítja a kezemet, hogy már nem érzem az ujjaimat.

Ó istenem, ne! Nem bánthatja Lököttet. Senki sem bánthatja Lököttet.

– Azt mondtam, térdelj le, Gabe. Ha még egyszer meg kell ismételnem, sokba fog kerülni a takarítás – mondja, és Lökött fejének nyomja a pisztoly csövét, aki ekkor összerándul, és becsukja a szemét.

Gabriel még jobban megszorítja a kezem, mielőtt elengedi…, és azt teszi, amit a férfi parancsol neki. Térdre ereszkedik.

– Ne – súgom, de hangosabban, mint szándékoztam, így a férfi figyelme rám irányul.

Már a tekintete elég ahhoz, hogy megrémítsen. Halványzöld, aranyló szeme mintha gyűlölettől égne. Sötét bőre kiemeli a szeme ragyogását, és ettől még hátborzongatóbb a pillantása.

– Van valami mondanivalód, kislány? Talán könyörögni akarsz a pasid életéért? Mert ő pontosan tudja, hogy miért vagyok itt.

Mintha gombóc lenne a torkomban, akkorát nyelek, majd ráharapok az ajkamra, hogy még véletlenül se adjak ki semmiféle hangot. Nem akarom, hogy engem nézzen ez a férfi. Nem akarom, hogy tudjon a létezésemről.

– Engedd el, Moses. Neki semmi köze ehhez az egészhez – Gabriel nehezen beszél, mintha az ő torkát is fojtogatná a félelem.

Moses. Moses. Ki az a Moses? És mi ez az egész?

– Nagyon kedves lány. Őt nem bánthatod.

Lökött védő szavai könnyeket csalnak a szemembe. Édes Lökött…, kivéve, amikor elrabolt.

Ha nem fagytam volna le teljesen a félelemtől, lehet, hogy nevetnék azon, hogy mennyit változtak a dolgok, amióta először jártam ebben az irodában.

– Kuss legyen – morogja Moses, és még jobban nekinyomja Lökött fejének a fegyvert, amitől kiráz a hideg.

– Kérlek, ne bántsd. Ő…

– Scarlett, tűnj el innen – mondja Gabriel, félbeszakítva engem.

– Zárd csak be az ajtót, Scarlett. Innen nem mész sehová – közli Moses egy gonosz mosollyal.

– Neki semmi köze ehhez, Moses. Semmi! Engedd el őt és Lököttet. Azt csinálsz velem, amit csak akarsz. De őket hagyd békén.

Szinte érzem Gabriel dühének az izzását. Elég forró ahhoz, hogy égesse a bőröm. Lenézek rá, a hátrasimított szőke hajára, és fáj, hogy térden csúszni látom. Nem tudom, ki ez a Moses, de minden porcikámmal gyűlölöm ezért.

– Kurvára nem megy sehová, amíg én azt nem mondom.

– A biztonsági személyzetem pillanatokon belül itt lesz, szóval mondd el, amit mondani akarsz, és csináld, amit csinálni akarsz, de gyorsan, még mielőtt egy túszhelyzetben találod magad. A New York-i rendőrség nem ugyanolyan, mint a zsaruk Biloxiban. Egy szempillantás alatt elintéznek. Nincs senki, aki megmenthetne.

Nem tudom felfogni, hogyan tud Gabriel egy ilyen helyzetben ilyen racionálisan beszélni. Hála az égnek, hogy legalább az egyikünk képes rá.

De Mosest látszólag nem zavarják Gabriel szavai. Hátradönti a fejét, és nevetni kezd.

– Fingod sincs semmiről, kölyök. Mindig ostoba voltál. Azt hiszed, csak úgy megjelentem a városban, és meghívtam magam az irodádba? Kurvára nem. Figyeltelek. Ahhoz képest, hogy vérdíj van a fejeden, borzasztó szarul bujdostál. Annyiszor lelőhettelek volna már, de hol lett volna abban a móka? Még csak nem is számítottál volna rá. Ha valakinek golyót eresztek a fejébe, akkor azt akarom, hogy tudja, hogy én voltam.

Micsoda? Te jó ég. Ez az őrült férfi mindvégig figyelte Gabrielt? Jesszusom.

– Akkor mi a faszt akarsz? – kérdi Gabriel, Moses pedig elmosolyodik.

– Tartozol nekem százezerrel, plusz tizenöt év kamattal. Begyűjteni jöttem.