– Ne felejtsd a cédulát!
A gangról még látta, amint a fekete kendő egy ajtónál áll. Az ajtó nem nyílt meg, ő pedig nem mozdult. A fekete háta lebegni látszott és Gábornak már a szeme is elfáradt. Egyszerre kicsapódott az ajtó, megjelent egy kistányér.
A nő megfordult – tányérral a kezében –, Gáborra nézett. Az lerobogott a lépcsőn. Fölötte egy rekedtes hang.
– Loncikám, hozzád vágom, biz’ Isten hozzád vágom azt a zsíros kenyeret! Eleget pakoltál, esdeklem! Nem leszek éhes, jó, akkor majd hazaküldök valakit és nem osztogatom el, hogy az édes, jó anyád…
Fent becsukódott egy ajtó és a vasutasruhás férfi már Gábor mellett nyargalt. Öklével duzzadt aktatáskájára ütött.
– Ennyit csomagolt tízóraira, hát bivaly vagyok én? Azt akarja, hogy olyan kövér legyek, mint ő. Tudom én jól, nekem mesél
