– Nahát, de miért? Mondja, elhiszi maga, hogy Magda és ez a hernyó egy kiránduláson?… nem, nem!
– Indulj, Győző, jön a feleségem! – Mert a felesége utál és nem akarja, hogy a Béla barátkozzék velem.
– És most, hogy nevettek együtt ezen a kis rajzon, hogy nevettek a huszonegyedik utcán!
– Elmentem. Nem is köszöntem. És ha a kávéházban látom Bélát, nem megyek oda hozzá!
– Engem hívhat, csak hívjon! Levelet is írhat Szokolay Magda!
Kompóthy egy pillanatra megállt, megigazította hóna alatt a „deszkáit”. – Látja, ez az, ha végre elmondhatunk valamit, ami fáj, ami…
– Akad valaki, aki meghallgatja. Egy ember.
– Egy ember. És most hová?
– Mindegy.
– Tudok egy helyet, egy remek kis helyet, ahol engem már nagyon jól ismernek. Elbeszélgetünk, meg talán fölolvasok egy-két verset. A kaszárnya
