– Nyavalyás tizenegyessel győztetek! – Guszti a sportlapot lobogtatja. – Ezzel vagy úgy oda, ezzel?!
Az apa kivörösödve hátrarúgja a széket.
– Majd ha az Újpest annyit győz külföldön, mint mi, akkor beszélj! Szedett-vedett csapat, mindenhonnan szipkázzák a játékosokat!
– Micsoda, hogy mi szipkázunk? – Már Guszti is áll, mintha az apjának akarna rontani.
Klári a zongora fölé görnyed. Már megint ez az üvöltés, veszekedés. Csak ne hallaná, csak elmehetne! Nem fordul hátra, nem törődik vele, de a hangok örvénylenek körülötte. Aztán valami zuhan: egy szék.
A lány fölugrik.
– Ugyan hallgassatok már! Hogy lehet ilyen ostobaságért…
Két vörös arc fordul felé. Aztán az apa:
– Ne szólj bele, senki se kérdezett!
– Buta vagy ehhez!
Klári előbbre jön. – Mihez, mihez vagyok buta? – a futballhoz
