A fiú kivonult a mosdóba, onnan felelt.
– Ennek nem adom oda a felét! múltkor az egészet elsüllyesztetted, és még anyának is kell adni! – Megeresztette a csapot, belemártotta az ujját, végighúzta a szeme alatt. Aztán törölközött: prüszkölt, fújtatott, mintha legalábbis fürdött volna. A törölközőt bedugta a hóna alá, dörzsölte, dörzsölte, és ez már úgy hatott, mintha vakarózna.
Odabent csönd volt, persze apa még fekszik és füstölög. Miért is kelne fel? Elég, ha anya a hivatalban dolgozik, ő pedig nyargal a pénzért és ha legalább megmondaná, ha megmondaná, hogy tetszik-e az a rész… Most kiszólt… mi az, mit mond?
– Nem hallom, apa!
– Az Alagút kávéházban megvárlak.
Lecsapta a törölközőt. – Megvár, de miért? persze, a pénzért! Lapokat néz, szivarozik, beszélget, aztán továbbmegy. Olykor k
