– Még nem jöttek le az utalványok.
– Persze, még nem… – De a fiú ezt már az ablaknak mondta. Még úgy állt, mintha várná, hogy az ablak ismét kinyílik: Most látom csak, hogy a maga utalványa már itt van!
De az ablak nem nyílt ki. Pedig meg kéne kérdezni, meg kéne kérdezni, hogy egyáltalán lejönnek-e ma az utalványok? Vagy csak holnap? De akkor mondta volna a nő, hogy ne várjon. Dehogy mondta volna! Ettől ugyan napokig itt rostokolhat!
A nő… oly szép, és szólhatna valamit, tudom is én, csak pár szót, de meg se lát, észre se vesz. – Mosolytalan, embertelen arc. Kivel járhat, kire mosolyog?
Pár lépés föl-alá, mert még vár, vár a pénzre. Valahol egy kávéházban ül az apja, és délután elmehetne valakivel moziba. Éva, ha most látná, ahogy itt ténfereg… De apa hiába vár, és délután se lesz mozi
