– Miért?
– Nem írta. Még sose ment el hazulról, színházba se szeretett járni, a rokonokat utálta, és most…
Gábor előtt megjelent az apa a konyhában. Szinte látta, ahogy a gázban áll, hallotta az öreges reszelő hangját. El se lehet képzelni, hogy kilépjen a lakásból.
– Mit írt?
Levél hullott Gábor elé, azon pár kusza sor: – Édes kislányom, pár napra elmegyek Ervinhez, hagyok pénzt, azt hiszem, ennyi elég lesz. Csókol apuka. – Mintha egy hatéves kislánynak írna. De hát hogy miért ment el, nem, arról egy szó sincs.
A levél fölött a lány arca.
– Mióta anya meghalt, nem tudok vele beszélni, nem tudok vele egyedül maradni. Valami olyan zavar van a szemében, a mozdulataiban… ahogy egyszerre megáll a szobában, rám néz, de úgy, mintha valaki mást keresne bennem. Aztán kimegy, talán hogy fölgy
