Az apa, mintha gőzfürdőbe lépne, úgy elöntötte a forróság, és olyan értelmetlen volt körülötte minden. Valahonnan messziről látta az embereket, a házakat és önmagát, ahogy itt áll az utcán.
Megfordult.
Nem, nem, hát ebből elég! hazamegy Magdához, holnap majd elküld azért a pár holmiért a szállodába, de most nem tud visszamenni, nem tud máshova menni.
Szinte futott. Aztán lihegve megállt egy kirakat előtt. Venni kéne valamit, hazavinni a lányának. De mit? Talán azt a zöld ridikült vagy inkább süteményt?
Fölugrott egy villamosra. A peronon állt és kifelé bámult az utcára. – Mit vegyen? minek örülne Magda? Új gramofonlemezt? de hát azt se tudja, milyen zenét szeret.
Mi az, miért állunk olyan sokáig? Kidugta a fejét. Hosszú kocsisor állt előttük. Valami történhetett. Eh, nem várunk, nem!
