Misa rántott egyet a szánon. – Angol, persze, angol… Egy unokatestvérem beszél angolul. Orvos. – Olyan reménykedve nézett Klárira… talán ez még segít, ez az orvos unokatestvére. A lány a táskájához nyúl, most mindjárt indul. Még mondani kellene valamit az unokatestvérről.
De akkor Guszti Klári elé állt, megfogta a karját!
– Csakhogy nem engedjük ám el, Misa, megszánkáztatjuk egy kicsit.
Misa hátralépett. Hogy Klári itt marad, itt a téren?… és nem engedik el, amikor angolra megy? és talán majd a szánkójára ül?… – Előkapott egy nagy kockás zsebkendőt, nekiesett a szánnak, törölte, dörzsölte. Nem fordult hátra, nem, ne is hallja, hogy azok mit beszélnek, csak a szán legyen rendben! Nedves egy kicsit, nedves, de ha az ember rátenne valamit, mondjuk, a kucsmáját, azon lehetne ülni.
Klári a
