HUSZONKETTEDIK FEJEZETEve megállt Marshall Cosner lakásának az ajtaja előtt. Ezt is fehérre festették, de nem volt dupla ajtó. Mivel többszintű biztonsági rendszer őrizte, hagyta, hogy Roarke átvágja magát rajta.
– Ebben az épületben erős túlzás ilyen riasztót és zárat felszerelni – jegyezte meg.
– Nem, ha rejtegetnivalója van az embernek. Az apja szerette. Nem tisztelte, nem bízott benne, ennek ellenére szerette.
– Nem tett semmit, amivel kiérdemelte a bizalmát vagy a tiszteletét. Szerintem a szeretet a legtöbb szülőnél csak úgy jön.
– A legtöbbnél – helyeselt Roarke. – Tessék, már kész is. Csak utánad, hadnagy.
Cosner lakásának nem volt előszobája, és a nappali is csak feleakkorának bizonyult, mint az apjánál. Mégsem lehetett szemétdombnak nevezni.
Nem várt terasz az ablakok mögött
