– Eladnám. Viszont, hacsak nem lennék teljesen bolond, várnék vele néhány hónapot. Egy évet, talán kettőt.
– Ő nem fog évekig várni, de azért szeretne valamennyit. A nyakam rá, hogy máris szorgalmasan keresi a módját, kinek értékesíthetné a legnagyobb haszonnal.
Eve egyenesen kávéért ment.
– Nem fogod meghagyni neki ezt a lehetőséget. Lássuk, mit tudok kitalálni – állt meg Roarke a tábla előtt. – Még ma este frissíted?
– Okkal hívják rutinnak.
– Mindent megkapott – nézte Marshall Cosner fotóját Roarke. – Vagyont, kivételes helyzetet, remek oktatást, lehetőségeket. Az egészet elvesztegette.
– Most pedig a hullaházban fekszik – ült le Eve a parancsnoki központja mögé, és dolgozni kezdett.
Beszélt Juntával, Reóval, megírta a jelentését, majd igen, frissítette a tábláját. Mire befejezte
