HUSZONHARMADIK FEJEZETWhitt felhívta az ügyvédjét. Eve arra számított, egész hadseregnyi várja majd őket, amikor visszaérnek a kapitányságra. Egyelőre viszont megelégedett annyival, hogy meghagyta két robusztus termetű, sötét tekintetű egyenruhásnak, kísérjék ki Whittet a várakozó járőrkocsihoz.
– Magának vége – közölte Whitt, és miközben a szeme üres és rideg maradt, ökölbe szorította megbilincselt kezét. – Fogalma sincs, kivel szórakozik. Kivégzem magát.
Eve mosolyogva nézte, ahogy a járőrök elvezetik.
– Semmi vigyor – jegyezte meg. – Már közel sem olyan önelégült. Inkább dühös, mint ijedt, de egyáltalán nem önelégült.
Körülnézett a tökéletesen berendezett nappaliban, ami a szemében inkább tűnt bemutatóteremnek, mint lakhelynek. Egy tengerészkék zselékanapé, fehér fotelek, csillogó a
