TIZENHARMADIK FEJEZETMár sötétedés után hajtott át a kapun. Látta a ház hívogató fényeit. Az összest.
Egy pillanatra meg kellett állnia, hogy a kormánykerékre hajtsa a fejét. Egészen addig a pillanatig nem döbbent rá, mennyire megviselte a nap. A halál, a gyász és a mocsok.
Majd a háttérbe szorította, visszanyelte az érzéseit és levezette a házig még hátralévő utat.
Fogta az aktákat – még közel sem ért véget a napja. Felveszi a kapcsolatot a névsor szereplőivel, figyelmezteti őket, megrémít nem egy embert, nem egy családot.
Viszont a félelem még mindig jobb a halálnál.
Besétált a házba, ahol már várta Summerset. Végigmérte.
– A látvány alapján azt mondanám, hogy a macska hurcolta be, de egész nap idebent volt velem.
Eve ahelyett, hogy visszavágott volna, a lépcsőkorlát oszlopára dob
