– Egyáltalán nem. Az embernek tudnia kell, mikor szálljon ki – jegyezte meg fürgén Flora. – Szép darab, de azért nem fogom miatta elveszíteni a fejemet.
Max egyetértően bólogatott.
– Az igazi profi hamisítatlan jele – tréfálkozott, de azért kérdőn nézett rá.
A közönség udvariasan tapsolt, amikor a bronzszobrot elvitték a fehér kesztyűs hordárok. Flora felállt. Nem akart a Seurat-val bajlódni. Kikészültek az idegei. Nem akart mást, mint eltűnni innen. Hiba volt azt gondolni, hogy végig tudja csinálni.
– Nem várja meg a Faucheux-t? – kérdezte meglepetten Max, és félrehúzta a lábát, hogy kiengedje.
– Nem. Már láttam – mosolygott Flora. – Sok szerencsét a Redonhoz.
– Köszönöm, igen. Kerek házassági évfordulóhoz közeledünk, és ehhez illő erőfeszítést akarok tenni, mielőtt a feleségem rájö
