Flora zakatoló szívvel nézett utána. Még soha nem volt ennyire összezavarodva. Gyűlölni akarta… és utálta, hogy kívánja. Tudta, hogy ezzel a fiúval több baj van, mint amennyit kezelni tud, és mégis, legnagyobb megdöbbenésére, meglepetésére és rémületére azt akarta, hogy ő testesítse meg azt a bizonyos klisét. A férfit, akitől Ines óvta. Talán nem illik hozzá, talán ő a legnagyobb hiba, amit elkövethet, talán felperzseli…
Mégis bele akart menni a játékba.
Ines a móló legeslegjobb, fehér és arany csíkozású napozóágyait szerezte meg, amelyeknek a bérleti díja az őrzött parkoló árát is magában foglalta… A sekély tengerparttól, a homokos strand nyüzsgésétől távol telepedtek le. Tökéletes nap volt. A víz akár egy üvegpalack alja, Flora néha-néha látta az apró ezüst halrajokat, amelyek a deszká
