Huszonegyedik fejezetIdefönt levendulaillata volt a levegőnek. Grasse, a világ levendulaiparának fővárosa a hegygerinc mögött terült el, amelyre a kocsi éppen lassan felkapaszkodott, és ahogy távolodtak a vakítóan csillogó Côte d’Azur-től, és közeledtek a buján zöldellő erdős hegyekhez, megváltozott a vidék jellege. Még csak húsz perce voltak úton, de a csillogó-villogó korzó, ahol a járókelők bikinit viseltek telitalpú cipőkkel, és a Pagani sportautók rávillogtak a Vespa robogókra, átadta a helyét a szerényebb, omlatagabb szépségnek, érdes kőfalakkal, évszázados, göcsörtös olajfákkal és óriási fenyőkkel, sáfrány-, kömény- és gyömbérszínűre festett házakkal.
A hegyek hullámzó szalaggá gyűrődtek, a szárazföld felé fodrozódtak, majd újra kiszögelltek, a meredek, homokszínű szakadékok merész
