EGY DÉLUTÁNI ALVÓ
Zsuzsival a folyónál
Zsuzsival a folyónálMeseszerű lassúsággal úsztak a csónakok a puha, fehér fényben. Ezt a fényt alig törte meg a folyó csillogása. Friss, fiatal nevetés a csónakokból. Olykor átkiabáltak egymásnak. Lágyan bugyborékoló nevetés. Hirtelen csönd. Fiatalok… többé ki se szállnak a csónakból. Így tűnnek el valahol a folyón.
– Ez az ő folyójuk. A fiataloké.
– A Cam. – Zsuzsi megérintette a karomat. – Cambridge-ben a Cam folyó.
– Sose hallottam róla.
– Azért ne gyűlöld meg. És a többit se, ami majd eléd kerül.
– Ugyan! Hiszen te sorra bemutatod őket. A katedrálisokat, a múzeumokat és hát persze a folyókat is.
Zsuzsi tiszta hangja.
– Szóval, ez a Cam folyó.
Zsuzsival vendéglőben
Zsuzsival vendéglőbenAz asztalterítő lelógó végét simítgattam lassan, alá
