A VETERÁN
Csengetésre ébredt. A délutáni álom szétfoszlott. Az a kedves, békés délutáni álom. És most már úgy feküdt a díványon a csengetés záporában. Nem kelt fel. Nem! Még nem! Belekapaszkodott a dívány szélébe. Csengessenek! Csak csengessenek! Most mintha abbahagynák.
Nem hagyták abba. Talán többen is nekiugrottak a csengőnek.
Zsámboky János kábultan szédelegve kitántorgott.
Ajtót nyitott.
Ők pedig betörtek, egyszerűen félresodorták. Lányok és fiúk csapata. Egy fiú végigvágta magát a díványon. Két lány a lábánál fogva lerántotta.
– Veteránlátogatás!
– Tessék?!
– Gyűjtjük a veteránokat. Tetszik tudni, azokat a régi, mozgalmi…
– Miért nem bélyeget, papírszalvétát vagy kavicsot?
– Mit tetszik mondani?
– Jól hallottad. Bélyeg, papírszalvéta, kavics.
– De hát mi feladatot kaptunk
