A DICSŐSÉG NAPJA
Akis Balla! Átviszem őket a szomszéd udvarba a kis Ballához. Kopott külvárosi figura egy külvárosi udvar mélyén. Előbb volt itt, mint maga a ház. Senki se ismeri úgy ezt a környéket. Csak megpöccintem, és kidől belőle minden. A németek ráharapnak a kis Ballára.
A nyugatnémet televízió!
Filmforgatás a külvárosról, és hát éppen hozzám fordultak. Ott ültek tegnap a Zserbóban. Egy hölgy és egy úr. Herr Werner és Frau Werner. Ők mérik fel a terepet, a helyszíneket. Tolmáccsal jöttek. Egy meglehetősen mogorva, kalácsképű fiúval. Furcsa. A kalácsképűek nem ilyen kedélytelenek. Ő mutatott be Werneréknek.
– Herr Zsámboky!
Ez nem szereti az írásaimat. Bárkivel szívesebben ülne egy asztalnál, mint velem. Na mindegy, öregem, ezt most már le kell nyelned. Azért persze ejtett néhán
