EGY ESTE
A fotel előtt álltam. Az üres fotel előtt. A derekamat masszíroztam. Tornamutatványokra készülök? Térd-hajlítás? Szökdécselés? Fejkörzés?
Az előbb még ült valaki a fotelben. Werner úr a német televíziótól. Tolmácsot is hozott magával. Egy tollas kalapos fiatalembert. Végigvágta magát a díványon. De mindjárt felugrott. Mint aki sejti, hogy úgyse maradnak sokáig. A német úr szivarozott és mosolygott. Egy dokumentumfilmről beszélt. Budapestről szól majd a film, és én írom a forgatókönyvet. Más nem is írhatná.
A tollas kalapos buzgón bólogatott, és többször is megismételte. Először németül, majd magyarul.
– Csakis ön jöhet számításba. Hiszen ön Pest nagy ismerője.
Werner úr kedélyesen hunyorított. Váratlanul felemelkedett, mint akinek hirtelen dolga támadt. Szövege semmi, de azér
