EGY ÉJSZAKA
Sötétben az asztalnál. Egyszerűen nem tudtam felállni. Előrenyújtott karom a csupasz asztalon. Egyre idegenebb, talán nem is az enyém. Valaki itt felejtette. Lassan, alig észrevehetően megmozdult. Lehet, hogy eltűnik. Akárcsak a Tiltakozás íve. Meg az a lány az asztal mellől. Biciklivel jött, és úgy is mehetett el. De ez egyáltalán nem biztos.
Talán inkább buszon, villamoson, esetleg trolival. A biciklit figyelik. A lányt figyelik. Legokosabb, ha beugrik egy taxiba. Egyáltalán van pénze? Ezt azért megkérdezhettem volna.
Különben elég sokáig várt itt a másik szobában. Sokáig, s igazán tapintatosan. Magamra hagyott a prágai per vádlottjaival. Na meg a tiltakozókkal.
A tiltakozók körülvettek. Semmi sürgetés, semmi noszogatás. Csak éppen körülvettek. Tűnődjek. Gondolkozzam. Alá
