AZ APA HANGJA
Elnyúlva feküdt az ágyon. Egyre csak azt ismételte valami eszméletlen kábulatban:
– Hat év múlva… hat év múlva…
Egy mozdulatot tett, mintha fel akarna pattanni. De éppen csak lelógatta a karját. Ki tudja! Talán bele akarja hajítani a sötétbe. Nincs többé szüksége erre a karra. Egyáltalán semmire sincs szüksége.
– Miért éppen hat év múlva akar feleségül venni?
A hatos szám megjelent előtte. Kissé töredezett, aranyossárga karika. Kitágult, csaknem betöltötte a szobát. Összehúzódott, szinte eltűnt. Bolondot csinál belőlem. Egyáltalán nem akar elvenni. Azzal kezdte, hogy nem tud nélkülem élni. Csakhogy most még nem vehet el. Majd hat év múlva. Miért éppen hat év múlva? Soha nem akartam vele ilyesmiről beszélni. Házasság. Jó, hát én várok. És ha egyáltalán nem vesz el… akkor
