HUSZONHARMADIK FEJEZETNora
– Sajnálom. Mondd még egyszer! – suttogtam a telefonba, és lassan a fotelbe ültem.
Az igazgató megköszörülte a torkát.
– Csak ideiglenes.
– Nem függeszthetsz fel, Julie. Semmi rosszat nem tettem.
– Ez a szabály, Nora. Különösen, hogy drog van a dologban. Biztos vagyok benne, hogy hamar újra munkába állhatsz. Persze a… – ööö… hogy is mondjam? – a kis jogi kellemetlenség kimenetelétől függően, természetesen.
Könnybe lábadt a szemem, és vettem egy szaggatott levegőt.
– Ne tedd ezt velem! Ne már, Julie! Francba az eljárással! A gyerekek jelentik nekem az életet.
– Tisztában vagyok vele. Ígérem, hogy nagyon vigyázunk majd rájuk a távollétedben. Barbara Gilbert már bele is egyezett a helyettesítésbe, és átveszi az osztályod. Őt kedveled, nem?
Az ajkamba harapt
