HUSZONHATODIK FEJEZETCamden
Az éjjeliszekrényen lévő telefonom csörgésének fülsüketítő hangja vert ki az ágyból. Örökkévalóságig tartott, míg az éjjel végre lecsukódott a szemem. A szomszéd szobában vitatkozó párocska és a saját gondolataim nem hagytak aludni. Ami az utóbbit illeti, leginkább azon töprengtem hosszasan, hogy Nora mennyire nyugodtan reagált a hírre, hogy nem vagyok szabad.
Fogalmam sem volt, mennyi az idő, de a függönyön átszűrődő fényekből ítélve túl korán volt ahhoz, hogy fogadjam a hívást.
Ismeretlen számot mutatott a kijelző, és volt egy rossz megérzésem, de felvettem.
– Halló.
– Hülye barom! Te most szórakozol velem? – fakadt ki Jonathan a vonal másik végén.
Mosolyogva felültem az ágyon, és hátam a falnak támasztottam. Szóval hallotta, hogy érdeklődtem Sean Watkin
