HUSZONHETEDIK FEJEZETNora
Mélyen beszív.
Lassan kifúj.
Mélyen beszív.
Lassan…
Körbefogta a derekam. Visszatartottam a lélegzetem, hogy fel ne ébresszem.
Fogalmam sem volt, hogy kerültünk ebbe a helyzetbe. A kanapén. Én meg ő, mint két kifli. Én elöl, Camden szorosan a hátam mögött. Mindenesetre nem mozdultam, nehogy megtörjem a pillanat varázsát.
A monológ végeztével nem tudtuk folytatni a beszélgetést, és Camdennel a kanapéra telepedtünk. Én a kedvenc helyemre, a sarokba ültem, elnyújtóztam a díszpárnákon, Camden a kanapé másik végén foglalt helyet, a lehető legtávolabb tőlem. Arra jutottunk, hogy Jonathannak vége, és én hálás voltam érte, hogy felfogadott egy nyomozót, aki utánajár a dolgoknak. Nem voltam sem boldog, sem nyugodt attól, hogy Jonathannál vannak a felvételek, de már
