HATODIK FEJEZETCamden
– Ne már, anya, mennem kell! – topogtam türelmetlenül.
Csigalassúsággal kanalazta a banánpudingot a műanyag dobozba.
– Lazíts, drágám! A patak nem fut el.
Nem. A patak nem, de én legszívesebben rohantam volna. Minden Nora nélkül töltött percért kár.
Egész nyáron ettől a naptól tartottam a legjobban. Albertonba való hazatérésem a lehető legnagyobb szívás, amit el lehet képzelni. A középiskola önmagában is egy rémálom. Nem hiszem, hogy túl sok minden változott volna, főként, hogy nem is találkoztam az osztálytársaimmal a nyáron.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem bántam meg, hogy Norával megismerkedtem. Éppen ellenkezőleg. Életem legszebb élményeit kaptam tőle a vízparton töltött párás reggeleken.
Először csak gondoskodni akartam róla. Mindent megtettem, hogy me
