– Nem tetszik! – szakadt ki belőlem a felháborodás, és egy éles nyilallást éreztem a hasamban, ami jelezte, hogy létfontosságú dologról van szó.
Thea felállt, közelebb lépett, és halkan folytatta.
– Akkor miért viselkedsz ilyen furcsán? Csak annyit kérdeztem, hogy ki ő.
Le akartam lépni. Camden ugyan későbbre ígérte magát, de sokkal jobb lesz egyedül üldögélni a pataknál, mint itt lenni.
Megint görcsbe rándult a gyomrom. Felkaptam a hátizsákom a vállamra.
– Egyáltalán nem fontos nekem.
A szája elé kapta a kezét, és felhúzta a szemöldökét.
– Biztos vagy benne?
Nem tudom, hogy a lelkem melyik sötét zugából törtek elő a szavak, de úgy záporoztak, mint a géppuskagolyó.
– Nem tök mindegy, hogy kicsoda? Visszamegy Albertonba, és soha többé nem jön vissza!
A gyomorgörcs, a mellkasi fájd
