ÖTÖDIK FEJEZETNora
A következő pár hónap elég eseménytelennek volt mondható.
Megvolt a napi rutinunk: minden reggel kilenckor érkeztünk, egyszer én vittem ebédet – és olykor kólát is –, egyszer pedig ő. A nap további részében szó szerint nem csináltunk semmit.
Néha csak heverésztünk a napsütésben, és újságot olvastuk, amit Thea csempészett ki apja fodrászüzletének várójából. Máskor bújócskáztunk, ami legtöbbször abból állt, hogy én elrejtőztem, és úgy ugrottam ki elé a búvóhelyemről hirtelen, hogy megállt benne az ütő.
Következetesen visszadugdostuk egymás táskájába azt a bizonyos tízdollárost minden egyes nap, ez sosem változott. Minden percet együtt töltöttünk, ezért szükség volt némi furfangra, hogy a másik ne vegye észre.
Én legtöbbször a táskája első zsebébe rejtettem, Camden ked
