NYOLCADIK FEJEZETCamden
Két perce és tizennyolc másodperce tartózkodtam a városban – illetve nagyjából ennyi időbe telt, hogy kiugorjak a kocsiból, és egyenesen a patakhoz rohanjak. Lihegtem és izzadtam, és majdnem meghaltam, mikor megbotlottam egy tűzhangya fészek felett, de amikor megláttam hosszú, hátára omló barna copfját, semmi sem számított már.
Nagyot nyeltem, és zsebre dugtam a kezem a lazaság kedvéért. Nem hallotta a lépteimet, ezért meglepetésként éri majd az érkezésem. Átfutott az agyamon, hogy alaposan ráijesztek, de kilenc gyötrelmesen hosszú hónapot vártam arra, hogy újra láthassam, úgyhogy nem kockáztattam, hogy az első harminc másodpercben felképel.
Halkan megköszörültem a torkom, és kisimítottam a kemény galléros inget, amit apám rám erőszakolt. Szerencsére kinőttem a t
