KILENCEDIK FEJEZETNora
Nem tudom, hogy a szívem vert-e egyáltalán azóta, hogy újra megpillantottam.
Nyomást éreztem a mellkasomban, fájdalmas volt minden lélegzetvétel, és a legnagyobb meglepetésemre folyamatos erőfeszítésembe telt, hogy visszatartsam a könnyeimet.
Hiányoztam neki.
Megpróbált visszajönni.
El akart búcsúzni aznap éjjel.
Persze nem tudhattam, mi igaz ebből. Az volt a tapasztalatom, hogy a hazugságok olyan könnyen jönnek ki az emberek száján, mint ahogy reggelente felkel a nap.
De Camden szavai úgy hatottak rám, mintha újra levegőhöz jutottam volna a hosszú fuldoklás után.
A tízdolláros. Istenem! A miénk volt. Még mindig látható volt a macskakaparás a szélén. Megtartotta. Kilenc teljes hónapon át nem költötte el. Még egy kólát, egy csokit sem vett belőle, pedig mennyi
