Negyedik fejezetRhode Island, 1961 júniusa
A kinti medence fényei a barackszínű hálószoba selyemtapétás falain és mennyezetén vibráltak: semmi más nem mozdult a szobában. Laney az ágyon ült, hallgatta a társaság lármáját. Mindenki rá várt, a ruhája babarózsaszín, tüllszoknyája úgy örvénylett, mintha a híres divatfényképész, Norman Parkinson rendezte volna el, hogy felvételre készen álljon.
Az ülőhelyéről látta magát a teljes alakos tükörben. A bőrét még nem fogta meg a nap, tejfehérnek tűnt a halvány fényben, a válla, a nyaka és a karja elegánsan nyújtózott elő a málnaszínű bársony ingvállból, amely most, hogy rajta volt, majdnem szív alakúnak tűnt. Barna haját – nem volt elég sötét és nem volt esése – hátrafésülték, hajlakkal fújták be, és úgy igazították, hogy hajvégei a nyakszirtjénél
