Ötödik fejezetRóma, 2017 júliusa
Olyan tékozlás volt ez, amit nem engedhetett meg magának. A kávézás a Piazza Angelicán drága mulatság – a turisták készséggel megfizették a zsúfolt, piacra nyíló kilátásért, de egy helyi számára – mint ő, legalábbis átmenetileg – őrültség lett volna. A helyiek inkább a Luca’shoz tértek be a reggeli presszókávéra, amit állva ittak meg az ablak mögött, a bárpultnál, közben hangosan beszélgettek a szomszédokkal, aztán elkezdték a napot. Alé az ideérkezése utáni első két hétben hozta el ide, de Cesca csak egy újabb hónap után tudta legyőzni az idegességét – mire olyan magabiztos nyelvtudásra tett szert, hogy egyedül is bemerészkedjen, és szóba elegyedjen másokkal.
Ma viszont, több órányi séta után, muszáj volt leülnie és a semmibe merednie, hogy olyan tervet
