Hetedik fejezetRhode Island, 1961 augusztusa
– Neked tetszik, anyu?
A varrónő hátralépett, hogy Whitney Valentine zavartalanul szemügyre vehesse a lányát.
Whitney az ajkára nyomta kupola alakban összeillesztett ujjait.
– Drágám, ez egyszerűen mesés. Grace, Monaco csillaga semmi hozzád képest. Nagyon helyes, hogy a selyemtüll mellett döntöttünk. Egyetért, John?
A tervező bólintott.
– Igaza volt, mint mindig, Mrs. Valentine. A cobolyprém túl merev lett volna.
– Pontosan. – Whitney összeütötte a tenyerét, mintha egy bíró kalapácsa ítéletet hirdetett volna. Akkor ez most már hivatalos. A coboly túl merev lett volna, jól tették, hogy a selyemtüllt választották. – Könnyednek, lazának, súlytalannak kell lennie. Laney-nek úgy kell végiglebegnie a padsorok között, mint egy tollpihének a szél
