Nyolcadik fejezetRóma, 2017 júliusa
Ernyősfenyők lombján keresztül nézte az eget, a szeme sarkából látta a galambokat, amelyek itt-ott átszelték a levegőt. A fű hűvös volt Cesca meztelen karja alatt, a jógamatrac ragacsos lett a lapockái között végigcsurgó izzadságtól. Hallotta az evezők loccsanását a közeli csónakázótavon, a turisták fecsegését, akik kijöttek a Villa Borgheséből, és felfedezőútra indultak a parkban.
Mellette Alessandra horkolni kezdett.
– Hagyd abba! – kuncogott Cesca, és könnyedén megütögette a hasát.
Alé felnevetett, az oldalára fordult, és a kezére támasztotta a fejét.
– Tudod, ez egy kicsit uncsi.
– Neked most magadra kellene összpontosítanod. Teremts kapcsolatot a légzéseddel.
– Inkább azzal a sráccal teremtenék kapcsolatot a Ziziből a múltkori este. – A hangj
