7. FEJEZET
Odamentem hozzá, magamban meg azt mondtam, hogy lehet, még egyszer lőnöm kell. Ha kell, megteszem. Az anyám pasija volt, de igazságtalan. Halottnak tűnt, de biztosra akartam menni, ezért jól megnyaltam a kezemet és letérdeltem mellé. A szája és az orra elé tettem a benyálazott kézfejemet, hogy érezzem, lélegzik-e még. Nem lélegzett, onnan tudtam, hogy meghalt.
Tudtam, mi a következő lépés, de először Cassie-hez mentem. Reménykedtem, de tudtam, hogy ő is halott. Biztosan az, hát beszakadt a mellkasa. De megint jól megnyaltam a kezemet, és a szája elé tettem, de ő sem lélegzett. A karomba vettem és sírtam, arra gondoltam, amit anya mondott mindig, amikor elindult a mosodába, hogy vigyázz a kishúgodra. De nem vigyáztam rá. Már régen le kellett volna lőnöm azt a rohadékot, akkor v
